Eddigi karrierem során viszonylag kevés olyan szilveszterem volt, ami előtt, alatt, után ne dolgoztam volna.
Így, immáron évek óta hagyomány, hogy kis családommal minden év január elsején vagy másodikán elutazunk valahova szeretett országunkon belül 3-4 napra.
Ez idén sem volt máshogy. Január másodikán Észak-Magyarország egyik történelmi borvidéke felé indultunk, sőt még azon is túlra. E négybetűs várostól északra, van egy kis szeglete Magyarországnak, ahol a szállodapiacon egy jól csengő nevű kastélyhotelt választottunk magunknak. (Egy korábbi posztomban megígértem, hogy nincs nevesítés! Tessék keresgélni, rá lehet jönni!)
Sajnos a főépületben minden szoba elkelt már, így maradt az udvarház, ami kívülről nem egy kastély. (Őszintén szólva nem is értem, hogyan sikerült az udvarház stílusát 50 méterre a kastély mellé összehozni...) Ámbár belül, egy szava sem lehet az embernek.
Az eredetileg nekünk kiírt szobát, még beköltözésünk előtt cseréltük, mivel barátainkhoz közelebb szerettünk volna lenni (akik kettő szobát foglaltak 3 gyermekük miatt), így nekünk egyszerűbb volt költöznünk és a recepción - bár vonakodva - de kielégítették igényünket.
Annyira nem volt szép, mint amit eredetileg kaptunk volna, de a barátaink mellett voltunk, lett erkélyünk, ami még e ködös, nyálkás időben is jó volt, mivel párom egyetlen rossz szokásától, a dohányzástól képtelen megválni.
Délután kettőkor beköltöztünk, a fűtést feltekertük.
Nem történt semmi.
Biztosan mi vagyunk a bénák. Át a barátokhoz. Nálatok (hogyan) működik? Igen. Így.
Ok. Nem mi vagyunk a bénák.
Újra megpróbáltuk. Semmi.
Négy körül szóltunk a recepción. "Tényleg? Sajnáljuk! Mindenhol működik, ott miért ne menne? Próbálják meg újra!"
Ok. Legyen.
Vacsora után visszamentünk a szobánkba, ahol semmi változás nem történt, tehát telefon a recepcióra.
Szerencsés éjjeli recepciósunk sem tudott mit tenni - mivel a karbantartók már otthon boroztak - rohangált egy keveset, hogy legalább az általunk kért plusz takarókat össze tudja szedni nekünk. Mivel még soha nem járt munkáltatójának vendégszobáiban, így halvány lila dunsztja nem volt róla, hogyan működik a rendszer, bár azt legalább látta a fűtés kijelzőjén, és tapasztalta saját bőrén is, hogy csak, 19 fok van a szobánkban.
Gyermekünk pótágyát áttoltuk a barátok gyerekeinek kivett szobájába, hogy legalább Ő melegben aludjon. Párommal mi összebújtunk és vártuk a fagyhalált. :))
Sajnos a fűtés reggelre sem indult be, így életünk leggyorsabb öltözését produkálva indultunk neki a napnak. Reggeli előtt immáron harmadszor szóltam, hogy nincs fűtésünk.
Válasz: "Önök az egyetlenek, akik emiatt panaszkodnak. Mindenki más a túlzott meleg miatt szólt!"
Kezeit csókolom! Mi nem mindenki más vagyunk! Mi vagyunk azok, akik fáznak. Négy csillagban. Elismert, patinás négy csillagban. Mert nincs fűtés a szobájukban.
Szeretnénk költözni.
"Ha délutánig nem lesz melegebb, úgy jöjjenek vissza, meglátjuk mit tehetünk."
Tessééééééééék?
24 órája vagyunk itt. Azóta nem ment feljebb a hőmérséklet egy tizedet sem! De tudja mit?!? Visszajövök később. Birkatürelmű vagyok.
16:00 Túrázásból vissza. Semmi változás. Költözünk. Azért kiborítanak még egyszer. Nincs szabad szoba. Mi? "HOGYMI?!?"
Pár perc várakozás, de "véletlenül" mégis lett...
Köszönjük.
Hogy ezen kívül milyen volt?
A személyzet barátságos. Az előzőekben leírtak ellenére is. Kommunikációban lehet még erősödni, de legalább barátságosak. Mindenki előre köszön. Úgy értem méterekkel azelőtt, hogy nekem eszembe jut, a másik köszönni fog.
A szobák szépek, kényelmesek az ágyak, a paplanok és a párnák, minőségi az ágynemű. A törölközők kifogástalanok. A szobákban minden a helyén.
A wellness, a szálloda méretéhez képest kicsi, de kellemes.
Az éttermi vendéglátás?
A vendégtér mérete a hotel befogadóképességéhez képest nem elégséges. A vendégtér három, tagoltan elhelyezkedő, kisebb helységből állt. Mivel mi, a barátainkkal együtt nyolcan voltunk, úgy gondoltuk esélyünk sem lesz együtt étkeznünk. És nem mi voltunk az egyetlen nagy társaság, akik ezzel a problémával szembesültek. Az első este rákérdeztünk, hogy nyolcan tudunk-e együtt reggelizni és vacsorázni, és bár először fejvakargatás volt a válasz, de megoldották, nem csak nekünk, hanem másoknak is.
Az ételek minőségével kapcsolatosan vegyes érzelmeim vannak.
Egyfelől örülök, hogy feleségem, - aki allergiás a nátrium-glutamátra (E 621, ízfokozó), mely minden vegetában, Maggi és Knorr termékben, sőt egyre inkább a felvágottakban, szalámikban is megtalálható - mindent tudott fogyasztani, hiszen a hotel konyhája egyáltalán nem használ ilyen jellegű "ízfokozókat". Csendben jegyzem meg, számomra nem séf, az, aki ilyeneket használ főzőtudományának színesítése céljából... Tehát egy jó pont mindenképpen jár a séfnek és csapatának.
Másfelől szomorú vagyok, mert az ételek választéka - szakmai szemmel nézve - nem volt megfelelő.
Reggelinél bár három fajta meleg virsli volt, ami jó, de ha azt mondom, hogy összesen ötféle meleg étel volt, akkor más a gyerek fekvése, ugye? A tojásrántotta elengedhetetlen kelléke a szállodai reggeliknek, és itt - végre egy hely - még finom is volt. A sült szalonna bár sült volt, de nem eléggé. Mint ahogy az angol nevében is benne van "crispy" ennek ropognia kellene, nem olajban úsznia. Tessék tovább sütni azokat a szalonna szeleteket, és egyszerű megoldásként előző napról maradt száraz kenyér szeleteket rakni alá. Volt még bundás kenyér, amit szemre vételezés után inkább kihagytam... Ezek után már csak kérdések maradtak...
Hogy a tejbegríz miért nem melegen tartóban volt tálalva?
Hogy a "hideg tej" miért volt langyos?
Hogy a müzliket, gabonapelyheket és a hozzájuk tartozó kiegészítőket, miért három különböző helyről kell összeszedni?
Hogy patinás 4 csillagban miért csak egyféle joghurt van reggelihez?
Hogy miért nincs friss gyümölcs reggelinél?
Hogy miért csak egy 10x10 centiméteres kis tálban van körte, ami konzerv...
Mivel nem vagyok a hotel alkalmazottja, tulajdonosa, így eme kérdésekre nem nekem kell válaszokat tálalnom, bár szívesen segítek. :))
A vacsora ételeit ízletesnek jellemezném, de negatív pontként az ételek egysíkúságát-, és a saláták teljes hiányát emelném ki, továbbá a gyerekek semmibe vételét. Lássuk be, 10 éves kor alatt ritkán hozza őket lázba a marhapörkölt vagy a mézes-mustáros sertésszelet. Ezeken lehet változtatni, ráadásul nem is kerül plusz pénzbe.
Összességében szép környezetben, barátságos kiszolgálásban volt részünk, melyen, mint egy sportautó motorján, mindig van csiszolni-, reszelgetni való. Néha több is, mint elsőre gondolnánk.
A turisztikában, idegenforgalomban, vendéglátásban dolgozó kollégáimmal mindig megosztjuk a tapasztalatainkat egymással, hátha az a pozitív folyamat, ami sok-sok hotelben, étteremben elindult az elmúlt években, tovább folytatódhat, és bízunk benne, hogy egyre kevesebb helyről kell majd úgy távoznunk, hogy nem voltunk teljesen megelégedve azzal a szolgáltatással, amiért fizettünk.
