Halló! Asztalt szeretnék foglalni!
Amikor az ember felveszi a telefont, soha nem tudja kivel áll szemben.
Hallgatsz. Mert a szeretett nagyszüleid megtanították, hogy "azt" arany.
Néha csendben kuncogsz, vagy torzul az arcod.
Az év különböző szakaszaiban mindenhol előfordul, hogy nincs (több) hely.
Ezekből egy csokorral, sok szeretettel! :)
Első történet:
- Kettő perc múlva ott vagyunk!
- Sajnos nincs helyünk, teljes telt házzal üzemelünk!
- Nem érti?!? Kettő perc múlva ott vagyok, már kiszálltunk az autóból!
- Örülök uram, hogy minket választottak, de mint említettem, nincs helyünk!
- (Kedvenc lemez) Tudja ki vagyok?!?
- Igen uram, de sajnos akkor sem tudok most helyet biztosítani Önöknek.
Ezek után tényleg megérkezik kettő perc múlva. Nem a feleségével... :) A fenti beszélgetés még egyszer elhangzik, majd állnak az ajtóban és figyelnek. Figyelnek, ki, milyen gyorsan eszik, miért élvezi az életet, amikor Ők is enni akarnak.
Pár perc múlva feladják és köszönés nélkül távoznak...
Második történet:
- Foglalni szeretnék!
- Ma estére már csak 9 óra utánra tudunk asztalt biztosítani Önöknek.
- De én 7-re akarok menni! (Nem szeretnék... Akarok!)
- Uram mint említettem, 9 utánra.
- És ha odamegyek 7-re?
- Ha kivárja, hogy valaki előbb távozik, és a várólistán-, Ön előtt lévő társaság nem jön meg, akkor az Öné az asztal.
- És nyolcra?
- Az is 9 előtt van. :P
- (Kiabálva...) JÓL VAN! AKKOR 9-re MEGYÜNK!
Természetesen nem jöttek el...
Harmadik történet:
- Asztalt szeretnék foglalni!
- Sajnos nem tudunk ma estére asztalt adni Önöknek, telt ház van.
- Jó, akkor megpróbálom máshogy...
- ???
- Felhívom majd az én jó barátomat az XY-t, és majd Ő intéz nekem egy asztalt.
(Ilyenkor kellene összerondítania magát az önbizalom hiányos embernek, és gondolkodnia azon, hogy tényleg van-e foglalt-e minden. De aki profi, dolgozzon a sarki kifőzdében vagy első osztályú étteremben, az a nap minden pillanatában tudja, mekkora kapacitás áll még rendelkezésre.)
Tehát ezek után csak egy válasz lehetséges. Kedvesen, modorosan:
- Sok sikert uram, viszont hallásra!
Negyedik történet:
- Asztalt szeretnék foglalni!
- Sajnos nem tudunk mára asztalt biztosítani, megteltünk.
- (Másik minden vivő mondat...) És ha ismerem a tulajdonost?
- Én is. (Másik oldalon padló...)
- Csendben elköszön, Telefon lerak.
Konklúzió:
Isten állatkertje nagy.
Néha bizonytalanul állunk a rács mellett, töprengve azon, melyik oldalán is vagyunk...
