Kemény volt.
Minden napja.
Persze-persze, hallom már, mindenkinek a dörmögését, cincogását - a pénz miatt nem sajnállak...
Nem is kell. :P
Azt viszont ne feledje senki! Nem elsősorban a pénz volt a mozgatórugója amiért egy kényszerközösségbe zárva elviseltük egymást.
MEGBECSÜLTSÉG!
Csupa nagybetűvel! Megbecsülték a munkánkat. Nem csak a vezetőkét, hanem az utolsó takarítótól a kapitányig bezárólag mindenkiét.
Nem hülye az amerikai multi. Lehet rajta röhögni, de volt:
- hónap dolgozója,
- havi 800 dolláros repülőjegy bónusz az arra érdemesnek,
stb.
Amennyiben sorrendet kell felállítanom, hogy miért szerettem a kemény munka mellett, sok-sok éven keresztül hajózni, akkor ez lenne az én toplistám:
1. Megbecsültség,
2. Móka - kacagás - jókedv,
3. Szakmai fejlődés, (kis túlzással a mai napig "ebből" élek),
4 Pénz,
5. "Megfizethetetlen" helyeken való utazás.
Mivel a mai posztot nem szeretném túl komolyra venni, így álljon itt egy, a sírva röhögős történetek közül. Az egyik nagy kedvenc. Bár élőben - természetesen - jobban ütött.
Étterem, vacsora végéhez közeledve.
Magyar felszolgáló kolléga dolgozik az egyik, amerikai vendégekkel teli asztalnál.
Desszert helyett az egyik vendég gyümölcsöt szeretne enni, érdeklődve várja, hogy mit tud ajánlani a felszolgáló. Kolléga nyelvtanilag közepesen-, és igen "magyarosan" beszélte az angolt. Tehát a banán az banán volt angolul is, az eper az sztarvberri és így tovább.
Sztori magyarra fordítva:
- Milyen gyümölcsöt tudna ajánlani? - kérdezi az amerikai vendég.
- (Kolléga felsorol, az említett akcentussal...) - Banán, sztravberri, reszpberri, pícs, grépsz, mangó.
- ??? (Vendég nem érti...)
Kolléga újra felsorol. Vendég ismét értetlenkedik.
Mivel nem álltam messze az asztaltól, felszolgáló rám pillant, majd az amerikaiakkal teli asztalokon keresztül kiabál magyarul:
- Főnök bazdmeg, gyere már ide, ezek itt nem értik az én "magyarangolomat"!
Fuldokolva a röhögéstől odasétálok, kollégát kicsit próbálom helyre tenni...
Felszolgáló odajön velem az asztalhoz, ahol is érdeklődöm, miben tudnék segíteni.
Amerikai vendégek Texasból. Na, ott aztán van "akcent" és arc. Ahogy a texasiak mondják: "Everything's bigger and better in Texas." Nem csoda, hogy nem értik, nem akarják érteni a kolléga magyaros angolját.
Szóval megbeszéljük a dolgokat, elérünk a gyümölcsök nevesítéséig...
Felszolgáló kolléga mondja "magyarangolul", én fordítok angolra, ahol szükséges.
Banán - Bánána,
Sztravberri - Értik,
Reszpberri - Értik,
Pícs, - Értik elsőre, ismét boldogság,
Grépsz, - Értik,
- "Mangó."
- "What?"
- Mangó bazdmeg! Bazdmeg főnök, látod! Nem érti!
Mire én: Mengóóóóó!
Vendég: Ah! Mengóóóóó!
Felszolgáló, nagyon röhögve: "Mengóóóóó, yeah, mengó... Az anyádat..."
