Van az úgy, hogy az embernek semmi sem jön össze.
Rossz napja van.
Esernyő nélkül megy el otthonról és zuhog. A busz elmegy előtte, és bőrig ázik.
Elfelejt asztalt foglalni.
Vagy nem is akar. Mert neki nem kell.
Mert előle nem megy el a busz, mert Ő nem jár azzal, és az eső sem érdekli, mert az otthoni garázsból ki-, munkahelyi mélygarázsba beáll. Még télikabát sem kell.
Persze ettől még lehet rossz napja.
Mert nem foglalt asztalt.
Vagy nem is akar. Mert neki nem kell.
Valentin napi őrület, teljes telt ház, várólista. A nagy nap előtt egy héttel már nem volt asztalunk. Sőt az azt megelőzőre-, és az azt követőre sem.
(El)ismert ember és hölgy partnere lép be az étterembe, a legnagyobb őrület kellős-közepén.
Nem foglaltak asztalt, vacsorázni szeretnének, de nem tudjuk leültetni őket. A legnagyobb jóindulattal is egy óra várakozással tudnának vacsorázni.
Úr: (Torzuló-, ideges fejjel) AZ NEM LEHET! ÉN MINDIG MINDENHOL LE TUDOK ÜLNI! NEKEM NEM KELL FOGLALNOM!
Éttermi személyzet: (Kedvesen, mosolyogva) A mai estére hétfő óta nincs asztalunk, hosszú várólistával rendelkezünk. Adunk egy telefonszámot ahol legközelebb...
Úr: Ne adjon nekem semmit! Leülünk a teraszon! (Február 14. este 8 óra. 0 fok.)
Éttermi személyzet: Sajnos a teraszunk még nincs felépítve. Majd kb. egy hónap múlva...
Úr: Mi akkor is leülünk valahova!
Éttermi személyzet: Mint említettük, sajnos most nem tudunk asztalt adni.
Az Úr, hölgy partnere: (Mosolyogva, kissé zavarban) Gyere, menjünk. Mondtam, hogy foglaljunk! Legközelebb foglalunk előre!
Úr: Nekem nem kell foglalnom! Én le tudok ülni foglalás nélkül is. (Telefonját előveszi és nyomkodja.) NA VÁRJON CSAK! MAJD MINDJÁRT!
Az Úr, hölgy partnere: Köszönjük szépen a segítséget! Gyere! Menjünk már!
Vendégek a környéken: (Döbbenten néznek, nem értik XY urat...)
Ahogy mi sem...
Pedig szeretjük, a művészetét...
Ja! És aznap még az eső sem esett...
Update:
Az igazi kicsinyesség... Pár nappal a fenti történet után telefonon keresztül asztalt foglalt.
Kitaláljátok, ugye?
Hát persze!
Nem jött el...
